Az előbbi mód mellett érdekes módon a kód átláthaóságát hozzák fel fő érvként, hisz egymás alatt látjak a selectorokat, könnyű keresni.

Engem anno hagyományos módon tanitottak programozni, a logikai blokkok szépen elkülönítve, kódsorok egymás alatt. Hamar megtanultuk, hogy kódban – aminek makacs tulajdonsága, hogy egy idő után lefelé nyúlik a szerkesztőfelületen – vízszintesen scrollozni néha maga a pokol. Ugyanez vonatkozik a css kódokra is.

Az első érv pedig – a selectorok átláthatósága – nem sokat ér, ha egy rendes szerkesztőben egy outliner-el nézzük a kódot, ahol – legyenek a valóságban bármilyen sorrendben a selectoraink – általában abc sorrendben is megnézhetjük a kódunk szerkezetét.

Persze lehet, hogy nem a fejlesztő, hanem az általa megszokott eszköz a hibás, de vélemenyem szerint valahol jellemzi a fejlesztőt és munkamenetét az eszköz amit használ. Munkacsoportokban, ahol mindenki a saját megszokott eszközével dolgozik, a következő ember aki a kódhoz nyúl, lehet, hogy sorokra tördeli a kódot, ekkor – az eszköz hibájából – az előző fejlesztő már lehet, hogy hátrányban lesz.

Másik gyenge érv amit hallani lehet, a kód “tömörsége”, de ez rendes CDN-ekkel, szerveroldali cachelessel elegánsan megoldható, ettől a fejlesztőknek nem kéne a tömör kódot “visszafejteni”.